

Ahhoz, hogy a zene megszülessen, nem volt szükség az emberre, csupán a természetre. Az ember csak megfigyelte és leutánozta azt, amit maga körül látott: szívverésében felfedezhette a ritmust, a madarak énekében a dallamot. De az ember nem csak másoló, hanem teremtõ lény is: formát adott a ritmusnak és a dallamnak véletlenszerû ismétléssel, a különbözõ hangok, zörejek összekapcsolásával.
Egy másik elképzelés szerint a kezdeti idõkben a dallamok két-három hangból állhattak, melyeket mindig mozgás kísért. Késõbbiekben már létrejöhettek motívumok, melyek ismétlõdtek, variálódtak. A legelsõ hangszer valószínûleg maga az ember volt, a kezével, lábainak dobolásával és hangjával alkotott zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése