Az industrial az experimental zenéből, és főként - bár nem szükségszerűen - az elektronikus zenéből fejlődött ki. A kifejezést a 1970- es évek közepén használták először, azóta rengeteg kiadó és előadó zenéjét „industrial”–nak nevezik.
Az első ipari előadók a zajok mértékének variálásával és gyártási technikával kísérleteztek, dalaik főként vitatott témákat boncolgattak. Ezek nem kizárólagosan zenei teljesítmények: más művészetek terén is korszakalkotóak.
Eredetileg az ipari műfajba kizárólag csak az Industrial Records által készített zenék, valamint a kiadóhoz kapcsolódó művészek tartoztak. Idővel aztán olyan zenekarok is, melyeket közvetlenül befolyásolni kezdtek az industrial stílusjegyei, mint például a gépek által gerjesztett természetes vagy mesterséges zajok - és maga az Ipar.
LEÍRÁS:
Az ipar egy meghatározó időszak volt az alkotók számára, hogy felidézzék azt az ötletet, hogy ez a zene(i stílus) az új generációnak szól; az előző zenei próbálkozás ugyanis sokkal úgynevezett agrikulturálisabb volt. Más zenei művekkel ellentétben ez a zene a fatalista, bár realista és embertelen. Gyakran mechanikus, gépies légkört teremt a technológiai fejlődés jegyében.
KORAI BEFOLYÁSOK:
Luigi Russolo 1913- as munkáját, a The Art of Noise- t, gyakran emlegetik az ipari filozófia első példájának a modern zenében. Russolo Musica Futuristica c. műve után Pierre Schaeffer és a Musique Concrète jött, ami elindította a korai industrial zenét. Ez felvevőszalaggal készült, vágott hangszakaszok manipulálásával és hozzáadott analóg elektronikus eszközökről származó kezdetleges hangkivitelből állt.
Szintén fontos fejlődést a műfajban a dadaista művészeti mozgalom hozott, később a fluxus és a szürrealista mozgalmak, majd például a „Művészetek és Kézművesség” újítómozgalom is.
Edgard Varèse szintén az elektronikus zene egyik fő alapítója volt; Poème Électronique c. szerzeménye az 1958- as brüsszeli világkiállításon debütállt a Philips-pavilonban.
FEJLŐDÉS:
Az 1980-as évek közepéig az industrial műfaj rohamosan terjedt világszerte. Vitathatatlanul e fejlődés legnagyobb közreműködője a Coil nevű zenekar volt, melyet Jhonn Balance és Peter Christopherson alapított, miután 1982-ben kiváltak a Psychic TV-ből. Zenéjük erősen eklektikus, hisz karrierjük során az acid house!!! –tól a drone–ig számos műfajt kipróbáltak. Más csoportosulások, mint például a kanadai Skinny Puppy, az EBM belga úttörői, a Front242 és az ausztrál Foetus a leghíresebbek azon zenekarok közül, akik segítették az underground műfaj feléledését, elterjedését. A korai 1980-as években a Wax Trax nevű kiadó segítette az ipari zenét elérhetőbbé tenni a világnak. Az élen olyan nagy bandák álltak, mint a chicagói Ministry, Acumen Nation, My Life With The Thrill Kill Kult vagy éppen a Die Warzau. Ez volt az első olyan kiadó (és a legelismertebb is), ami a punk által befolyásolt ipari zenével foglalkozott.
A ’80as évek végére a műfaj elterjedt, lemezeladások rohamosan megnövekedtek. Az egyik legnagyobb áttörést a Nine Inch Nails hozta a Pretty Hate Machine c. albumával 1989-ben. A NIN koncertjeivel a stílus betört a rock és a punk zenei vonulatokba, ezzel együtt elősegítette a metálzene alműfajainak felemelkedését is. A későbbiekben - felbátorodva a NIN és az 1990-es években alapított Ministry sikerén - számos új zenekar tűnt fel a műfajban, bár a legtöbbjük zenéje csak halványan emlékeztetett az eredeti stílusra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése